Egyiptomban
II. Ramszesz uralkodása (i.e. 1279 – i.e. 1212-ig tartott)
Az egyik legismertebb fáraó, sokat tett népéért: építkezéseket támogatott, a hadsereget vezette, sőt a világ első békeszerződését is ő kötötte. Kádesi csata (i.e. 1274 tavasza)
A történelem legnagyobb kocsis harcának nevezik e csatát, ahol az egyiptomiak a hettitákkal ütköztek. Érdekessége ennek az ütközetnek, hogy a végeredmény ismeretlen. Mind a kettő fél a saját javára vallja a harc végét, régészeti nyomok (Ramszesz fáraó templomain található rajzok) és hettita iratok igazolják mind a két fél sikerét.
Háttér
A Hettita birodalom egy szervezetlen kereskedőállam volt, akik nagy befolyással rendelkeztek. A nagy befolyás volt az, ami miatt Egyiptom számára fontos lett volna őket likvidálni. A technika Egyiptom ellen játszott: A hettiták által használt haditechnika az egyiptominál fejlettebb volt, a hettiták harckocsijainak egy fővel több harcosa volt(tehát 3 fő volt összesen a vezetővel együtt), ezzel előnyben voltak az ütközetben a csak egy harcossal rendelkező egyiptomival szemben. Csapda Kádesnél
A szemben álló fél királyának fülébe jutott az egyiptomiak szándéka, és csapdát állított. Visszavonulást színlelt, hogy az ellenség egyik szárnyát bekerítse, majd elpusztítja. A szárny, amelyet megsemmisíteni kívántak, maga a fáraó szárnya volt. Ramszesz hősiesen védte magát és seregét, amíg a felmentés meg nem érkezett a bekerítettek felmentésére. E cselekedeteknek köszönhetően sikeresen vissza tudtak vonulni. A békeszerződés
Maga Hattusilis, a Hettita király indítványozta a javaslatot, miszerint az Egyiptomi birodalom és a Hettita nép nem harcolnak egymással többet. Ez a paktum egészen a Hettita birodalom összeomlásáig (i.e. 1196) tartott. (Használt forrás: Az Ókori Egyiptom Enciklopédiája és a Wikipédia angol, illetve magyar nyelvű változata.) Gyalogság és fegyverek az egyiptomi birodalomban
Az egyiptomi katonaságnak három fő ága volt: Gyalogság:
A gyalogság részben önkéntes, részben besorozott katonákból állt, akik zsoldért harcoltak. Az egyiptomi gyalogság őslakosokat, de még zsoldosokat is használt. Kocsik, kocsisok:
A kocsisok az egyiptomi hadsereg gerincét képezték, a felső rétegekből soroztak be kocsisokat. A kocsisokat általában kettő ló húzta, és a személyzet kettő főből állt: Egy vezetőből, aki a pajzsot tartotta és egy katonából, aki dárdákat dobott és íjakat használt. Általában gyalogság támogatásával használták őket. (Ez egy mai napig használt taktika, a különböző célpontok likvidálására és a meglepetésszerű támadások elhárítására szolgál.)
Haditengerészet:
Az Újkor előtt Egyiptom serege nagyrészt vízi egységekből állt, és a középosztály felső rétegeit sorozták ide.
Jellegzetesebb fegyverei az Egyiptomi hadseregnek:
A hadsereg alapvetően távolabbról kezdett támadni, ezzel megpuhítva az ellenséget a majd később rohamozó közelharci egységek érdekében. A legjellemzőbb a nyíl és az íj volt. Lándzsa:
A lándzsát mind rohamozásra, mind távolról dobásra is lehetett alkalmazni, eszerint születtek különféle átalakításai. A dobható lándzsa hosszú botvéggel rendelkezett egy hegyes rézfejjel az elején, amíg a közelharcra használt (hagyományos) lándzsákat pedig egy baltaszerű éllel láttak el. Nyíl és íj:
Egy klasszikus, viszonylag sokáig használt fegyver, mely elég sokáig kísérte az Egyiptomiakat a fejlődésükben. Az első ismert nyilakat antilopszarvakból készítették és fa véggel látták el. A nyilakat a fejlődéssel párhuzamosan, kor szerint fejlesztették. A későbbiekben elég gyakran más népektől szerezték őket, a többi fegyverrel együtt. Parittya:
Habár csak másodlagos fegyver volt az íj mellett, a gyakorlatoknál előszeretettel használták. A kevésbé jártas katonák az ellenség figyelmének az elterelésére használták. A legfőbb előnye a gyors újratöltés volt. Pajzs, Páncél:
Eleinte nagyon egyszerű, fa pajzsokat használtak, amit állatbőrrel fedtek le, később már fém alapú pajzsokat használtak. I. Ramszesz idejében jelentek meg a testi páncélok (tunikák), ami bőrre vagy textilre helyezett bronz volt. Használt források: Az ókori Egyiptom enciklopédiája(könyv), Az Ókori Birodalmak (könyv), Az ókori Egyiptom titkai(könyv), Angol, illetve magyar wikipedia.
A kínai hadviselés: Szun-ce
Szun-ce vagy Szun Zi (i.e. 6. évszázad) élete a történelem számára ismeretlen, csak a híres műve: A hadviselés története maradt meg.
Bölcsességeket fogalmazott meg, fontos dolgokat, amelyet minden kínai katonának tudnia kellett. Volt öt alapvető törvénye, amelyeket miden kínai hadvezérnek ismernie kellett.
’’ Az út: el kell érnünk, hogy a nép ugyanúgy gondolkodjék, mint uralkodója, s így képes legyen vele együtt meghalni, képes legyen vele együtt élni, anélkül, hogy félelmet vagy kétséget ismerne. Az ég[2]: a homály és a fény, a hideg és a hőség, a napszakok és évszakok. A föld: a távoli és a közeli, a járhatatlan és a járható, a tágas és a szűk, a halál és az élet. A hadvezér: a bölcsesség, a megbízhatóság, az emberség, a bátorság és a szigorúság. A törvény: a katonai szabályok és a rend, a helyes úton való vezetés, valamint a szükségletekről való gondoskodás. ’’
Számszeríj:
Először A hadviselés történetében lehet róla olvasni, Kr. e. 500 körül használtak először hasonlót. A Huang császár sírját őrző Agyaghadsereg katonái is birtokolnak számszeríjakat. A számszeríj egy forradalmi újítás volt hatalmas hatótávolságának, pontosságának és gyors és könnyű újratölthetőségének köszönhetően.
Támadás tűzzel
A könyv szerint a tűz használata az ellenség megzavarására, megsemmisítésére szolgál, amelynek bölcs kihasználása sokat segíthet a saját seregen. Szun Zi ötféle használatról írt, amelyre a tűz alkalmas:
-Emberek ellen
-Ellenséges készletek elpusztítására
-Kocsikíséret likvidálására
-Magtárak felgyújtására
-És utak rongálására.
Kémek
Már akkoriban is előszeretettel használtak kémeket, méghozzá elég bölcs módon. Az ellenfél helyzetének és adatainak a felderítésére szolgáltak, ezzel elősegítve a győzelmet.
A kínai nagy fal és története
Az első kínai császár építtette az északi nomád törzsek elhárításának érdekében. A falat korábbi uralkodók által emelt kisebb falak bevonásával építették meg. A falakat őrtornyok kötötték össze, amelyek tetején katonák állomásoztak, akik megfigyelték a környéket. A fal építéséhez rabszolgákat és civileket alkalmaztak.
Képek:
Egyiptom:
Egyiptomi gyalogság. Jellemző a gyenge, fából készített pajzs és a dárda. Páncélzat nincs is.
Egyiptomi íjász, illusztráció. Szintén jellemző a páncélzat teljes hiánya, sőt e katonáknak még pajzsuk sem volt, mivel mindig a csatatér mögött, a gyalogságot és a kocsikat fedezték.
Egyiptomi hadihajó, régészeti lelet Kleopátra idejéből. A hajó fenekében rabszolgák eveztek, a katonák a hajó felszínén voltak.
Egyiptomi kocsi, illusztráció. Két ló húzta ezeket a kocsikat és a személyzet is két emberből állt: egy vezetőből és egy íjászból, aki dárdákat dobott és nyilazott.
II. Ramszesz fáraó a kádesi csata közben, régészeti lelet. A jobb oldali kép egy modern hieroglifát ábrázol, amin szintén a fáraó van.
Kína:
A portré Szun-Ce-t ábrázolja, a könyv íróját.
Az agyaghadsereg egy nyilas katonája és az ő fegyvere. A feltárások után a fegyvereket elkülönítették a katonáktól. Érdekesség, hogy a fegyverek ténylegesen fémből készültek. A kínaiak már Huang-Ti császár idejében használtak króm-oxidot, egy olyan ötvözőanyagot, amely rozsdamentes volt, ezért is tudott fennmaradni a mai napig. Ezt a fém-oxidot az angolok a 18. században fedezték fel.
Régészeti leletek, az ókori Kínából megmaradt nyílvesszők láthatóak a képen.
Forradalmi újítás volt a nyílpuska a kínaiaknál, amit már a Kr. e. V. században is használtak. A képen látható vázlat az ismétlőnyílpuskát ábrázolja, ez volt az első, kezdetleges fajta.
A későbbiekben jelent meg ez a továbbfejlesztett fajta. Huang-Ti császár idejére már biztosan rendelkeztek vele, mivel az agyaghadsereg katonáinak is hasonló van.
A kínai nagy fal. A Qin-dinasztia idejében, az északról betörő nomád népek ellen építették fel.
Az ókori Hellász:
A görög falanx és fajtái:
A képen látható változat az eredeti, Athén városában és a legtöbb városban alkalmazott verzió. Ez még a makedón reformok előtti időkből van.
Ez az illusztráció a spártai falanxot ábrázolja. Egyetlen főbb különbség a pajzsuk és annak pozíciója.
És végül itt látható a falanx ütőképesebb formája, a makedón falanx. Ezeket az újításokat II. Philipposz vezette be. A makedón falanxot alkotó katonák hosszabb dárdákat használtak, amit két kézzel lehetett csak kezelni. Épp emiatt volt szükségük erősebb páncélzatra, mivel nem voltak képesek tartani a pajzsot. A képen is jól megfigyelhető, hogy a pajzsaik a karjaikra vannak felkötve. Jellegzetes a megerősített mellkasi páncél. E fegyver neve szarissza volt. Ezt az első öt sor tartotta harckészültségben, a többiek felemelve, ezzel kivédve az esetleges nyilak és egyéb lövedékeket.
Spártai és athéni hoplita. A spártai (bal oldalt) egyenruhája csak a páncél alatti hosszabb tógában különbözött, alapvetően ugyanolyanok voltak. Másik lényeges különbség a pajzson megtalálható szimbólum, minden egyes jelnek volt egy egyedi jelentése. Eltér még a sisakjuk, a spártaiak külön figyelmet fordítottak a fej védelmére. A harmadik különbség az oldalfegyver, mind az athéni, mind a spártai hoplita más oldalfegyvert használt.
Kétféle oldalfegyvert ismerünk: a xiphos-t és a kopis-t. A xiphos az inkább athéni hopliták által volt használatos, a kopis-t Athén városában a bűnözők használták. A kopis a spártaiak alapvető másodlagos fegyvere volt.
A kopis:
Jól észrevehető a jellegzetes hajlított formája. Az felső képen egy régészeti lelet látható, az alsó egy rekonstrukció.
A xiphos:
Ez az oldalfegyver jellegzetesen egyenes alakú, régészeti leletet sajnos nem sikerült találnom, csak ezt a rekonstrukciót.
A házi dolgozatom:
Katonaság időszámításunk előtt:
Egyiptomban
II. Ramszesz uralkodása (i.e. 1279 – i.e. 1212-ig tartott)
Az egyik legismertebb fáraó, sokat tett népéért: építkezéseket támogatott, a hadsereget vezette, sőt a világ első békeszerződését is ő kötötte.
Kádesi csata (i.e. 1274 tavasza)
A történelem legnagyobb kocsis harcának nevezik e csatát, ahol az egyiptomiak a hettitákkal ütköztek. Érdekessége ennek az ütközetnek, hogy a végeredmény ismeretlen. Mind a kettő fél a saját javára vallja a harc végét, régészeti nyomok (Ramszesz fáraó templomain található rajzok) és hettita iratok igazolják mind a két fél sikerét.
Háttér
A Hettita birodalom egy szervezetlen kereskedőállam volt, akik nagy befolyással rendelkeztek. A nagy befolyás volt az, ami miatt Egyiptom számára fontos lett volna őket likvidálni. A technika Egyiptom ellen játszott: A hettiták által használt haditechnika az egyiptominál fejlettebb volt, a hettiták harckocsijainak egy fővel több harcosa volt(tehát 3 fő volt összesen a vezetővel együtt), ezzel előnyben voltak az ütközetben a csak egy harcossal rendelkező egyiptomival szemben.
Csapda Kádesnél
A szemben álló fél királyának fülébe jutott az egyiptomiak szándéka, és csapdát állított. Visszavonulást színlelt, hogy az ellenség egyik szárnyát bekerítse, majd elpusztítja. A szárny, amelyet megsemmisíteni kívántak, maga a fáraó szárnya volt. Ramszesz hősiesen védte magát és seregét, amíg a felmentés meg nem érkezett a bekerítettek felmentésére. E cselekedeteknek köszönhetően sikeresen vissza tudtak vonulni.
A békeszerződés
Maga Hattusilis, a Hettita király indítványozta a javaslatot, miszerint az Egyiptomi birodalom és a Hettita nép nem harcolnak egymással többet. Ez a paktum egészen a Hettita birodalom összeomlásáig (i.e. 1196) tartott.
(Használt forrás: Az Ókori Egyiptom Enciklopédiája és a Wikipédia angol, illetve magyar nyelvű változata.)
Gyalogság és fegyverek az egyiptomi birodalomban
Az egyiptomi katonaságnak három fő ága volt:
Gyalogság:
A gyalogság részben önkéntes, részben besorozott katonákból állt, akik zsoldért harcoltak. Az egyiptomi gyalogság őslakosokat, de még zsoldosokat is használt.
Kocsik, kocsisok:
A kocsisok az egyiptomi hadsereg gerincét képezték, a felső rétegekből soroztak be kocsisokat. A kocsisokat általában kettő ló húzta, és a személyzet kettő főből állt: Egy vezetőből, aki a pajzsot tartotta és egy katonából, aki dárdákat dobott és íjakat használt. Általában gyalogság támogatásával használták őket. (Ez egy mai napig használt taktika, a különböző célpontok likvidálására és a meglepetésszerű támadások elhárítására szolgál.)
Haditengerészet:
Az Újkor előtt Egyiptom serege nagyrészt vízi egységekből állt, és a középosztály felső rétegeit sorozták ide.
Jellegzetesebb fegyverei az Egyiptomi hadseregnek:
A hadsereg alapvetően távolabbról kezdett támadni, ezzel megpuhítva az ellenséget a majd később rohamozó közelharci egységek érdekében. A legjellemzőbb a nyíl és az íj volt.
Lándzsa:
A lándzsát mind rohamozásra, mind távolról dobásra is lehetett alkalmazni, eszerint születtek különféle átalakításai. A dobható lándzsa hosszú botvéggel rendelkezett egy hegyes rézfejjel az elején, amíg a közelharcra használt (hagyományos) lándzsákat pedig egy baltaszerű éllel láttak el.
Nyíl és íj:
Egy klasszikus, viszonylag sokáig használt fegyver, mely elég sokáig kísérte az Egyiptomiakat a fejlődésükben. Az első ismert nyilakat antilopszarvakból készítették és fa véggel látták el. A nyilakat a fejlődéssel párhuzamosan, kor szerint fejlesztették. A későbbiekben elég gyakran más népektől szerezték őket, a többi fegyverrel együtt.
Parittya:
Habár csak másodlagos fegyver volt az íj mellett, a gyakorlatoknál előszeretettel használták. A kevésbé jártas katonák az ellenség figyelmének az elterelésére használták. A legfőbb előnye a gyors újratöltés volt.
Pajzs, Páncél:
Eleinte nagyon egyszerű, fa pajzsokat használtak, amit állatbőrrel fedtek le, később már fém alapú pajzsokat használtak. I. Ramszesz idejében jelentek meg a testi páncélok (tunikák), ami bőrre vagy textilre helyezett bronz volt.
Használt források: Az ókori Egyiptom enciklopédiája(könyv), Az Ókori Birodalmak (könyv), Az ókori Egyiptom titkai(könyv), Angol, illetve magyar wikipedia.
A kínai hadviselés: Szun-ce
Szun-ce vagy Szun Zi (i.e. 6. évszázad) élete a történelem számára ismeretlen, csak a híres műve: A hadviselés története maradt meg.
Bölcsességeket fogalmazott meg, fontos dolgokat, amelyet minden kínai katonának tudnia kellett. Volt öt alapvető törvénye, amelyeket miden kínai hadvezérnek ismernie kellett.
’’ Az út: el kell érnünk, hogy a nép ugyanúgy gondolkodjék, mint uralkodója, s így képes legyen vele együtt meghalni, képes legyen vele együtt élni, anélkül, hogy félelmet vagy kétséget ismerne. Az ég[2]: a homály és a fény, a hideg és a hőség, a napszakok és évszakok. A föld: a távoli és a közeli, a járhatatlan és a járható, a tágas és a szűk, a halál és az élet. A hadvezér: a bölcsesség, a megbízhatóság, az emberség, a bátorság és a szigorúság. A törvény: a katonai szabályok és a rend, a helyes úton való vezetés, valamint a szükségletekről való gondoskodás. ’’
Számszeríj:
Először A hadviselés történetében lehet róla olvasni, Kr. e. 500 körül használtak először hasonlót. A Huang császár sírját őrző Agyaghadsereg katonái is birtokolnak számszeríjakat. A számszeríj egy forradalmi újítás volt hatalmas hatótávolságának, pontosságának és gyors és könnyű újratölthetőségének köszönhetően.
Támadás tűzzel
A könyv szerint a tűz használata az ellenség megzavarására, megsemmisítésére szolgál, amelynek bölcs kihasználása sokat segíthet a saját seregen. Szun Zi ötféle használatról írt, amelyre a tűz alkalmas:
-Emberek ellen
-Ellenséges készletek elpusztítására
-Kocsikíséret likvidálására
-Magtárak felgyújtására
-És utak rongálására.
Kémek
Már akkoriban is előszeretettel használtak kémeket, méghozzá elég bölcs módon. Az ellenfél helyzetének és adatainak a felderítésére szolgáltak, ezzel elősegítve a győzelmet.
A kínai nagy fal és története
Az első kínai császár építtette az északi nomád törzsek elhárításának érdekében. A falat korábbi uralkodók által emelt kisebb falak bevonásával építették meg. A falakat őrtornyok kötötték össze, amelyek tetején katonák állomásoztak, akik megfigyelték a környéket. A fal építéséhez rabszolgákat és civileket alkalmaztak.
Képek:
Egyiptom:
Egyiptomi gyalogság. Jellemző a gyenge, fából készített pajzs és a dárda. Páncélzat nincs is.
Egyiptomi íjász, illusztráció. Szintén jellemző a páncélzat teljes hiánya, sőt e katonáknak még pajzsuk sem volt, mivel mindig a csatatér mögött, a gyalogságot és a kocsikat fedezték.
Egyiptomi hadihajó, régészeti lelet Kleopátra idejéből. A hajó fenekében rabszolgák eveztek, a katonák a hajó felszínén voltak.
Egyiptomi kocsi, illusztráció. Két ló húzta ezeket a kocsikat és a személyzet is két emberből állt: egy vezetőből és egy íjászból, aki dárdákat dobott és nyilazott.
II. Ramszesz fáraó a kádesi csata közben, régészeti lelet. A jobb oldali kép egy modern hieroglifát ábrázol, amin szintén a fáraó van.
Kína:
A portré Szun-Ce-t ábrázolja, a könyv íróját.
Az agyaghadsereg egy nyilas katonája és az ő fegyvere. A feltárások után a fegyvereket elkülönítették a katonáktól. Érdekesség, hogy a fegyverek ténylegesen fémből készültek. A kínaiak már Huang-Ti császár idejében használtak króm-oxidot, egy olyan ötvözőanyagot, amely rozsdamentes volt, ezért is tudott fennmaradni a mai napig. Ezt a fém-oxidot az angolok a 18. században fedezték fel.
Régészeti leletek, az ókori Kínából megmaradt nyílvesszők láthatóak a képen.
Forradalmi újítás volt a nyílpuska a kínaiaknál, amit már a Kr. e. V. században is használtak. A képen látható vázlat az ismétlőnyílpuskát ábrázolja, ez volt az első, kezdetleges fajta.
A későbbiekben jelent meg ez a továbbfejlesztett fajta. Huang-Ti császár idejére már biztosan rendelkeztek vele, mivel az agyaghadsereg katonáinak is hasonló van.
A kínai nagy fal. A Qin-dinasztia idejében, az északról betörő nomád népek ellen építették fel.
Az ókori Hellász:
A görög falanx és fajtái:
A képen látható változat az eredeti, Athén városában és a legtöbb városban alkalmazott verzió. Ez még a makedón reformok előtti időkből van.
Ez az illusztráció a spártai falanxot ábrázolja. Egyetlen főbb különbség a pajzsuk és annak pozíciója.
És végül itt látható a falanx ütőképesebb formája, a makedón falanx. Ezeket az újításokat II. Philipposz vezette be. A makedón falanxot alkotó katonák hosszabb dárdákat használtak, amit két kézzel lehetett csak kezelni. Épp emiatt volt szükségük erősebb páncélzatra, mivel nem voltak képesek tartani a pajzsot. A képen is jól megfigyelhető, hogy a pajzsaik a karjaikra vannak felkötve. Jellegzetes a megerősített mellkasi páncél. E fegyver neve szarissza volt. Ezt az első öt sor tartotta harckészültségben, a többiek felemelve, ezzel kivédve az esetleges nyilak és egyéb lövedékeket.
Spártai és athéni hoplita. A spártai (bal oldalt) egyenruhája csak a páncél alatti hosszabb tógában különbözött, alapvetően ugyanolyanok voltak. Másik lényeges különbség a pajzson megtalálható szimbólum, minden egyes jelnek volt egy egyedi jelentése. Eltér még a sisakjuk, a spártaiak külön figyelmet fordítottak a fej védelmére. A harmadik különbség az oldalfegyver, mind az athéni, mind a spártai hoplita más oldalfegyvert használt.
Kétféle oldalfegyvert ismerünk: a xiphos-t és a kopis-t. A xiphos az inkább athéni hopliták által volt használatos, a kopis-t Athén városában a bűnözők használták. A kopis a spártaiak alapvető másodlagos fegyvere volt.
A kopis:
Jól észrevehető a jellegzetes hajlított formája. Az felső képen egy régészeti lelet látható, az alsó egy rekonstrukció.
A xiphos:
Ez az oldalfegyver jellegzetesen egyenes alakú, régészeti leletet sajnos nem sikerült találnom, csak ezt a rekonstrukciót.